Emlékjeleinkbõl:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


Magunkról

 
A PÉCSI BÁNYÁSZTÖRTÉNETI ALAPÍTVÁNY közhasznú szervezet 2001. évtõl mûködik.
 
Célja a pécsi szén- és uránbányászati emlékek megõrzése, az ennek érdekében szükséges teendõk kezdeményezése, megvalósításának szervezése, az anyagi és civil erõforrások biztosítása.
A századfordulónk környékén a 250 éves mecseki szén- és a fél évszázados uránérc bányászat megszûnt létezni. Méltó tárgyi emlékei alig maradtak, a Mecseki Bányászati Múzeum bezárt, a bányászat emlékhelyei elfelejtve, jeles személyeit és történetét a közvélemény alig ismerte, személyes emlékei fogytak, megmaradt épített emlékei pusztultak.
Mindezekre érzékeny néhány bányász kollégánk tíz évvel ezelõtti kezdeményezésére, a Pannonpower Rt., a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt., a Mecsekérc Rt. és Pécs város támogatásával, a - Mecsek Egyesület alapításában, - született meg a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány.
Az Alapítvány aktív mûködésével eltelt idõszak, feljogosít bennünket a végzett munka bizonyos összegzésére.
A bányászati tevékenység felhagyott területeit a természet nagyrészt visszavette, nyomait a nem szakértõ szem számára eltüntette, részben korrigálta. Az örökül megmaradt muködõ létesítményeket, területeket az utódok használják, sokszor a nélkül, hogy azok történetével, eredetével tisztában lennének. Ezért is tartotta Alapítványunk talán legfontosabb feladatának a bányászat jeles helyeinek megjelölését, és fontos személyei emlékének megörökítését.
Az Alapítvány elmúlt éveinek leglátványosabb, és mindenképen legmaradandóbb alkotása a bányászati emlékhelyek – a valamikor mûködött bányák, kiszolgáló üzemek helyszíneinek – megjelölése, környezetük rendezése. A felmérések szerint a Mecsekben mûködött aknák és tárók 286 helyszínébõl csak 95 helyszín alkalmas a megjelölésre (megközelíthetõség, stb.). A helyszínen tehát nem kerül(het) minden megszûnt bányaüzem megjelölésre. Ezért is a hajdani 12 mecseki bányász falú (bányatelep) központjába tervezett elhelyezni az Alapítvány egy-egy olyan táblát, amelyen a település közigazgatási területén mûködött összes akna, táró feltüntetésre kerül, azok is, amelyek a helyszínen nem kerülnek megjelölésre.
E program keretében 2010-ig az Alapítvány 56 emléktáblát illetve emlékkövet állított a mecseki bányászat jeles helyszínein és kiemelkedõ személyeinek emlékére. Az emlékhelyekhez, fõleg a települések központjaiban elhelyezett táblákhoz, térben és gondolatilag kapcsolódó bányász toronyzenei hálózatot valósítottunk meg. Ennek keretében 13 zenélo órát telepítettünk elsõsorban a hajdani bányász települések templomainak tornyaiba, (ahol erre lehetõség nem volt, valamely magas épületre), amelyek a világon egyedülállóan, a hajdani mûszakváltás idõpontjában egyszerre, (és napközben közkívánatra néhányszor megismételve) szólalnak meg a bányamunkára és a bányamunkásra emlékeztetve. „Tisztelet a bányász szaknak, jó szerencse, áldás lengje át…” kezdetû régi bányászdal, vasárnap pedig a bányászhimnusz néhány taktusa hallható a munkába hívó jel elhangzását követõen.
 
2002 – 2010 között az Alapítvány által vagy közremûködésével létesített mecseki bányász emlékjelek
 
Terület
Emlékmû
Emlék-
Toronyzene
Összes
emlékjel
tábla
Szénbányászat
Pécs
1
19
9
6
34
Komló
1
5
1
7
Észak
1
3
1
5
Összes
21
17
8
46
Uránbányászat
10
7
5
22
Szén- és uránbányászat
31
24
13
69
 
A befejezettnek tekintett toronyzenei hálózat program mellett jelentõségében, mûvészi értékében és a feladatának volumenében kiemelkedik az Alapítvány fenti alkotásai közül a pécsi Ágoston téren felállított Mecseki Központi Szén- és Uránbányászati Emlékmû (mellette a templom tornyából szól a bányász toronyzene). A cél az emlékmû felállításával és helyének kijelölésével az volt, hogy a város elmúlt negyed évezredes fejlõdésében jelentõs szerepet játszó bányászatra a belvárosban is méltóképen emlékeztessen valami. Legyen a belvárosnak egy olyan tere, amely bányászati rendezvényeknek helyet tud biztosítani. Az emlékmû megvalósításának jelentõs költségeit Alapítványunk „kalapozta” össze. 43 jogi személy és másfélszáz magánember hozzájárulása tette lehetõvé az emlékmû megalkotását, költségvetési, állami pénzeszközök nélkül.
Az emlékmû melletti téren 2007 óta szervezi az Alapítvány a hat nyári hónap utolsó vasárnapján a bányász fúvószenekarok térzenei koncertjét. Ez hol saját erõbõl, hol az EKF2010 program támogatásával került megvalósításra, illetve folytatódik.
Azért, hogy az utókor reálisan ismerhesse meg a mecseki bányászat történetét, az Alapítvány munkatársai számottevõ szakirodalmi munkásságot fejtettek, fejtenek ki. Két, fényképekkel gazdagon illusztrált igényes önálló könyvet és két gyûjteményes kiadványt (a Pécsi Szemle várostörténeti folyóiratban 2008-ig megjelent 65 saját írásunkból) jelentettek meg a mecseki bányászatok múltjából, a fennmaradt emlékekrõl. (A Pécsi Szemle negyedévente megjelenõ számaiban 2008 óta is folyamatosan jelennek meg az Alapítvány munkatársainak írásai.):
EMLÉKLAPOK A PÉCSI BÁNYÁSZAT TÖRTÉNETÉBÕL. Pécsi Szemle különnyomata az 1998-2003 között megjelent 34 bányászati írásból. Pécs, 2003
EMLÉKKÉPEK A PÉCSI BÁNYÁSZAT TÖRTÉNETÉBÕL Alapítványunk közös kiadása a Pécs/Sopianae Örökség Kht és a Pécsi Szemle Várostörténeti Alapítvánnyal, Pécs, 2005
ÚJABB EMLÉKLAPOK A PÉCSI BÁNYÁSZAT TÖRTÉNETÉBÕL. Pécsi Szemle különnyomata a 2004-2008 között megjelent 31 bányászati írásunkból. Pécs, 2008
BÁNYÁSZAT ÉS ÉPÍTÉSZET Pécsett a 19-20. században. Szerzõ: Pilkhoffer Mónika, készült a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány közremûködésével. Alapítványunk közös kiadása a Pro Pannónia Kiadói Alapítvánnyal, Pécs, 2008
E sorba illeszkedik könyvünk, a BÁNYÁSZ UTIKALAUZ (2010. május), amely szerzõi-szerkesztõi-kiadói tevékenységünk fontos, de reményeink szerint nem utolsó állomása. Szerzõink asztalán tovabbi két mu érlelõdik, a megjelenés azonban nem csak rajtuk, rajtunk múlik.
A Bányász Útikalauz megjelentetésének deklarált célja, hogy összefoglalja az Alapítvány e téren közel tíz év alatt végzett tevékenységének eredményeit, de ennél is fontosabb, hogy a bányászat iránt érdeklõdõ közönséggel ismertesse meg a bányászati látnivalókat, és megkönnyítse az érdeklõdõknek a helyszínre jutást. Közben pedig kapjon valamennyire képet az olvasó a Pécs-környéki szén- és uránbányászat történetérõl is. A könyv elkészítésének végére érve reméljük, hogy ezen erõfeszítésünk nem eredménytelen.
E könyvet, támogatóinak jóvoltából, Alapítványunk a 13. Európai Bányász-Kohász Találkozó és a 8. Magyar Bányász-Kohász-Erdész Találkozó alkalmára, a Pécs városi tanulóifjúság okulására, a közkönyvtáraink gazdagítására és Alapítványunk támogatói részére készítette el és adja ki. A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Fentieken kívül eredményesen kezdeményezte az Alapítvány közterületek bányász vonatkozású elnevezését Pécsett (hat közterület bányász elnevezése, pld. Uránbányászok tere), közel ötven személlyel rögzítettünk nagy terjedelmu interjút bányászati és személyes emlékeikrõl (a feldolgozás a jövõ feladata). Az Alapítvány több civil kezdeményezést esetenként (iskolai vetélkedõket, emlékjelek létesítését, stb.), a Pécsi Szemle várostörténeti folyóirat megjelenését folyamatosan támogatja, tevékenységükben segíti a mecseki civil szervezetekként muködõ bányász hagyományorzõ egyesületeket, www.pecsibanyasz.hu néven honlapot mûködtet.
Az alapítvány tisztségviselõi és munkatársai hagyományorzõ alapítványi tevékenységüket társadalmi munkában, díjazás nélkül végzik.
Alapítványunk elnöke, Szirtes Béla és kurátora, Sallay Árpád, Pécs 2009. évi városnapján alapítványi hagyományõrzõ tevékenységéért Pro Communitate kitüntetésben részesült
Alapítványunk a jövõben erejéhez és az anyagi lehetõségekhez mérten folytatni kívánja a megkezdett, és be nem fejezett programjait, elsõsorban további emlékhelyek kialakítását, megjelölését, bányatörténeti írások publikálását és kiadását, az oralhistory anyagaink feldolgozását, stb. Feltételezzük és reméljük, hogy azok az anyagi források, amelyeknek eddigi eredményeinket is köszönhetjük, lehetõségeikhez képest a jövõben is segíteni fogják közös céljaink megvalósítását.
Tevékenységünkkel a bányászatnak Pécs város fejlõdésében, intézményei és polgárai gazdagodásába játszott szerepéhez méltó emléket kívánunk a továbbiakban is állítani.
Az alapítók az alapítványi célok megvalósításával, az alapítvány képviseletével és vagyonának kezelésével kuratóriumot bíztak meg. A kuratórium 7 tagból áll, mellette 1 titkár és 3 fõs felügyelõ bizottság mûködik.
A 2009.12.24.-i kuratóriumi ülésen az Alapítvány elnöke, Szirtes Béla bejelentette, hogy magas kora, valamint egészségi állapota miatt kuratóriumi elnöki tisztségérõl lemond, de továbbra is részt vállal az alapítvány munkájában.
A kuratórium és az alapító Sallay Árpád kuratóriumi tagot kérte fel a kuratórium elnökévé, aki a feladatot elvállalta. Ugyanakkor Szirtes Bélának az Alapítvánnyal kapcsolatos egy évtizedes tevékenységéért kuratóriumi tagsága mellé a tiszteletbeli elnök címet adományozták.
Mindezt, és néhány egyéb módosítást a Bm.-i Bíróság Pk.60.197/2001/20. számú Végzésével az Alapítvány 1382. sorszámú nyilvántartásába bejegyezte.
A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kuratóriumának összetétele 2010.02.17.-tõl:
Elnök: Sallay Árpád
Tagjai: Szirtes Béla tiszteletbeli elnök, Dr. Kereki Ferenc, Pálfy Attila, Pusztafalvi Gábor, Rábay Ottó, Varga Mihály
Titkára: Schaller Károly
A felügyelõ bizottság elnöke Dr. Biró József, tagjai Görgõy Attila és Lafferton Gyõzõ.
 
 
BEMUTATKOZNAK AZ ALAPITVÁNY TISZTSÉGVISELÕI:
 


A KURATÓRIUM
 
ELNÖK:
 
 
Sallay Árpád
aranyokleveles bányamérnök
 
1932-ben született Pécsett, 1950-ben érettségizett. A Soproni Mûszaki Egyetemen szerzett oklevelet 1956-ban. Ugyanezen év május 2.-tól kijelölés alapján került az akkor BAUXIT BÁNYAVÁLLALTNAK nevezett uránbányához, az I.-es Bányaüzemhez egyetlen magyar mérnökként. Nyugdíjba vonulásáig ennél a vállaltnál dolgozott különbözõ beosztásokban, üzemi fõmérnök, üzemvezetõ, területi fõmérnök, Beruházási és Tervezési Fõosztály-vezetõ.
1990-tõl a Mecsekérc Vállalatnál mûszaki tanácsadó, majd a munkásszálló hasznosítására létrehozott kft. ügyvezetõje. 1992-tõl mûszaki tanácsadó a felszámolás alatt álló szénbányáknál. 1993.tól a mai napig ügyvezetõje és egyik tulajdonosa a KÚTFORRÁS Mérnöki Iroda Kft.-nek.
1958-ban alapítója az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Mecsekaljai (Urán) csoportjának, majd 1964 – 1986 között annak titkára. 1980 – 1983 között a Nehézipari Mûszaki Egyetem Mérnöktovábbképzésén elõadó. 2001-tõl a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kurátora.
Pécs 2009. évi városnapján alapítványi hagyományõrzõ tevékenységéért Pro Communitate kitüntetésben részesült
2010.02.17.-tõl a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány elnöke.
 
 
A KURATÓRIUM TAGJAI:
 
 
Szirtes Béla
Tiszteletbeli elnök
Aranyokleveles bányamérnök
 
1930. október 24.-én született Somogy-bányatelepen, bányamérnöki oklevelét 1953-ban Sopronban vette át. Oklevelének megszerzése után a Pécsi Szénbányák Kutatási Osztályának alapító tagjaként kezdte szakmai pályáját, majd - öt éves beruházói megszakítással – tizenhat éven át a szabolcsi bányaüzemben dolgozott különbözõ beosztásokban, utoljára az üzem felelõs mûszaki vezetõ fõmérnökeként.
1974-tõl a tatabányai székhelyû Magyar Szénbányászati Tröszt távlati tervezési osztályvezetõjévé nevezték ki, majd a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet Liász Programirodájának vezetõje lett. 1982 után a Mecseki Szénbányáknál beruházási vállalati fõmérnök, majd a program leállítása után, 1992–ben történt nyugdíjba vonulásáig, a vállalat vagyonhasznosító központjának vezetõje volt.
Nyugdíjba vonulása óta a Kútforrás Kft. mérnöki iroda ügyvezetõje és egyik tulajdonosa.
1993-tól a mecseki szénbányászat múltjával foglalkozó számos könyv és publikáció szerzõje és a bányászati emlékek megõrzését szolgáló akció kezdeményezõje és megvalósítója. A 2001-ben alapított Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány létrejöttének egyik kezdeményezõje és kuratóriumának kezdetektõl 2010.02.17.-ig elnöke. Ezt követõen az Alapítvány tiszteletbeli elnöke és kurátora.
Az OMBKE tiszteleti tagja. Pécs 2009. évi városnapján alapítványi hagyományõrzõ tevékenységéért Pro Communitate kitüntetésben részesült.
 
 
 
Dr. Kereki Ferenc
Bányamérnök, jogász
 
Miskolcon született 1957. szeptember 8.-án. Bányamérnökként végzett a Nehézipari Mûszaki Egyetemen 1982-ben. A Mecseki Szénbányák Vasasbánya üzemében kezdett el dolgozni. Két év közvetlen munkairányítói tevékenység után középvezetõként a bánya szállításáért, majd egy év után a széntermeléséért felelõs körlet vezetõje.
1989-tõl 1993-ig a Mecseki Uránbányánál ill. jogutódjainál elõször különbözõ termelés irányítói feladatokat lát el majd a III . ill. IV. sz. aknaüzem vezetõje.
1993-tól a Pécsi Bányakapitányság bányahatósági fõmérnöke, majd 1999-tõl bányakapitány, a négy megyére kiterjedõ illetékességû hatóság vezetõje. Idõközben a Miskolci Egyetemen jogi diplomát szerez.
2009- tõl a MECSEKÉRC Zrt.-nél bányászati igazgató, a gazdasági társaság bányászati módszerrel végzett tevékenységének irányítója.
A Magyar Mérnöki Kamara Szilárdásvány-bányászati Tagozat Baranya Megyei Szakcsoportjának elnöke, a Baranya Megyei Mérnöki Kamara Etikai-fegyelmi Bizottsága elnöke.
 
 
 
Pálfy Attila
Aranyokleveles bányamérnök
 
Bölcskén (Tolna megye) 1931-ben született, 1950-ben Székesfehérváron érettségizett, a Soproni Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karán 1954-ben szerzett bányamérnöki oklevelet. Két évet az egyetem Bányamûveléstani Tanszékén tanársegédként dolgozott.
1956. 05. 01.–tõl lépett a Pécsi Szénbányászati Tröszt szolgálatába. Az igazgatóság Muszaki Osztályáról 1958 elején került a Pécsbányai Bányaüzem fõmérnök-helyettesi beosztásába, majd a Tröszt Távlati-fejlesztési Csoportjának vezetõje volt. 1963 06. 01.-el Szabolcs Bányaüzembe helyezték fõmérnök-helyettesi beosztásba. 1974. októberétõl a Magyar Szénbányászati Tröszt (tatabányai székhellyel) szervezetén belül a Mecseki Szénbányák területi fõmérnökeként, majd a Termelési Osztály vezetõjeként mûködött.
1982 – 1988 végéig a Mecseki Szénbányák igazgatóságán a Fejlesztési Fõmérnökség vezetõje, majd1989. évi nyugdíjazásáig mûszaki tanácsadó. 1990-tõl szakértõi tevékenységet folytat.
2001-tõl a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány munkatársa, 2008 végétõl a kuratóriumának is tagja.
 
 
 
Pusztafalvi Gábor
Okl. bányamérnök és bányagazdasági mérnök
 
A pécsi Cséti Ottó bányatechnikum elvégzése után, 1960-ban végzett a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen és 1965-ben bányagazdasági mérnöki végzettséget szerzett.
A mecseki szénbányászatban dolgozott mindig.
1951-ben Széchenyi aknán takarítófiú, csillés, majd a Komlói Szénbányászati Tröszt központjában üzemgazdász fõelõadó.
A Mecseki Szénbányászati Trösztben távlati fejlesztési-, mûszaki fejlesztési csoportvezetõ, beruházási osztályvezetõ-helyettes, osztályvezetõ, majd a Szállítási Üzem üzemvezetõje, nyugdíjazásáig a Külfejtési Üzem fõmérnöke.
 
 
 
Rábay Ottó
Okl. bányamérnök
 
Végzés helye: Nehézipari Mûszaki Egyetem Miskolc
Végzésének ideje: 1977
Szakmai gyakorlatát 1977 és 1980 között a pécsi, 1980 és 2000 között a komlói mélymûveléses szénbányákban mûszaki irányítói munkakörökben, 2000-tõl napjainkig a mecseki szénbányák területén mélymûveléses és külszíni fejtések bányabezárási munkáinak irányításában, szervezésében szerezte.
 
 
 
Varga Mihály
Okl. bányamérnök, okl. terület és településfejlesztési szakmenedzser
 
1946. március 28.-án született, családi állapota nõs. A bányamérnöki oklevelet a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen 1973-ban szerezte meg. 1996 – 1998 között ugyanott terület és településfejlesztési szakmenedzser szakképzésen vett részt és oklevelet szerzett.
1973-tól a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál technológus, Kõvágószõlösön körletvezetõ, biztonsági mérnök, majd a biztonságtechnikai önálló osztály vezetõje.
1984-tõl a vállalat Mûszaki Fõosztályának vezetõje, 1988-ban mûszaki vezérigazgató-helyettes, majd 1992-ig vezérigazgató.
1992-tol elõször a Mecsekurán, majd a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál, ill. Rt.-nél töltött be különbözõ vezetõ beosztásokat, jelenleg a Mecsekérc Zrt. Biztonsági fõmérnöke.
A Mérnöki Kamara névjegyzékében szereplõ szakértõ. Az OMBKE-ben különbözõ vezetõ tisztségeket töltött, tölt be.
 
 
AZ ALAPÍTVÁNY TITKÁRA:
 
 
Schaller Károly
Okl. bányamérnök
 
1977-ben szerzett bányamérnöki végzettséget a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karán. A végzést követõen a Mecseki Szénbányák Pécsi Bányaüzemében (István aknán) dolgozott 1988-ig földalatti állományú munkakörökben aknásztól körletvezetõ bányamesterig.
1989-tõl1994-ig a Pécsi Kerületi Bányamûszaki Felügyelõségen, a jelenlegi Bányakapitányságon bányamûszaki felügyelõként, késõbb bányamûszaki fõmérnökként dolgozott, illetékességi területe a Mecseki Ércbányák és a Mecseki Szénbányák Bányaüzemeire terjedt ki.
1994-ben az Antracit Kft. alkalmazásában Pécs, Vasas Bánya aknavezetõje, felelõs mûszaki vezetõje, majd a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. alkalmazottjaként a vasasi, szászvári bányabezárási, külszíni üzemterület rendezési tevékenységet irányította üzemvezetõként, felelõs mûszaki vezetõként. 1996-tól szakági fõmérnökként, mûszaki ellenõrként az Rt. bányabezárással, meddohányók tájrendezésével összefüggõ kötelezettség teljesítésében vett részt. 2003-tól 2005-ig fõmérnöki beosztásban a Rt. muszaki vezetõi feladatát látta el.
2005-tól a Bányavagyon-hasznosító Kft. alkalmazásában a Mecseki Fióktelep vezetõjeként, felelõs mûszaki vezetõjeként a Mecseki BVH Zrt-tol átvett kötelezettségteljesítést irányította.
1999-tõl a Baranya Megyei Mérnöki Kamara tagjaként bejegyzett tervezõként, bányászati szakértõként, mûszaki ellenõrként, felelõs mûszaki vezetõként, mint egyéni vállalkozó eseti megbízásként a tevékenységi körébe illõ feladatokat is végzi.
1998-ban a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem MBA képzésén szakközgazdász oklevelet szerzett.
A Pécsi Bányásztörténeti Alapítványban a megalakulástól kezdõdõen a titkári feladatokat látja el.
 
 
A FELÜGYELÕ BIZOTTSÁG
 
ELNÖK:
 
 
Dr. Bíró József
Okl. bányamérnök, okl. közgazda
 
1944-ben született a Vas megyei Csipkerek községben. 1958-ban Komlóra költöznek. Itt vájáriskolába jár, vájár képesítést szerez. A Pécsi Cséti Ottó Bányaipari Technikumban érettségizik. Érettségi után a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karán tanul tovább.
1970-ben lett okl. bányamûvelõmérnök. A Mecseki Szénbányák (MSz) Kossuth bányaüzemében kezd dolgozni. 1973-tól az MSz. központjában, majd 1974-tõl különbözõ üzemi vezetõi beosztásokban (mûszaki csoportvezetõ, fejlesztési-, termelési fõmérnökhelyettes, felelõs mûszaki vez. h.) Vasas Bányaüzemben dolgozik. 1988-ban a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, vállalati komplex tervezõ-elemzõ szakközgazdász diplomát kapott. 1991-ban – bányamuvelésbõl – Miskolcon egyetemi doktorátust szerzett. 1993-tól a PERt, illetve a PANNONPOWER Rt. Bányászati Divíziójánál, majd az ezekbol kiváló Ko-Szén Kft-nél Terv- és Controlling Osztályvezetõ beosztásban dolgozott. 2004-ben innét ment nyugdíjba. Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesületben (OMBKE) az aktív idõszakban üzemi szervezõként tevékenykedett. Egy ciklusban az OMBKE helyi szervezetének titkári funkcióját is betöltötte. Több szakcikk, bányászattörténeti írások és könyvrészlet szerzõje.
A Bányászattörténeti Alapítványban a megalakulása óta a háromtagú felügyelõ-bizottság elnöke.
 
 
 
Görgõy Attila
Közgazdász
 
2001 – 2003 Baranya Megyei Területi Államháztartási Hivatal, területi referens
2003 – 2004 Mecsekérc Rt elemzõ közgazdász
2004 - Mecsek-Öko Zrt., tervezési és elemzési részlegvezetõ
 
 
 
Lafferton Gyõzõ
Okl. bányamérnök
 
Egyetemi tanulmányait a Miskolci NME Bányamérnöki Karán 1964 évben végezte, s a Pécsi Szénbányászati Tröszt Muszaki Fejlesztési Osztályán kezdte tevékenységét.
Egy év múlva Vasas Bányaüzembe helyezték, ahol 21 éven keresztül dolgozott különbözõ beosztásokban: aktív bányamentõként több mint két évtizeden át
számtalan éles bevetésben vett részt, üzemmérnök, mûszaki fejlesztési csoportvezetõ, fejlesztési fõmérnök-helyettes.
1975-ben a Miskolci NME Gazdaságmérnöki Szakán abszolvált, 1980-ban a vállalat vezérigazgatója megbízta a bányaüzem fõmérnöki feladatainak – egyidejûleg a felelõs mûszaki vezetõ teendõinek – ellátásával, 1983-ban kinevezték a bányaüzem vezetõjének – a felelõs mûszaki vezetõi feladatok ellátásának megtartásával.
1986-ban ismét a vállalat igazgatóságára került elõbb, mint létesítményi fõmérnök, majd, mint vállalati tervezési-fejlesztési fõmérnök, - utóbbi beosztásban közel 3 éven át a vállalat tervezési és fejlesztési tevékenységét,- valamint a bányamérési és geológiai szak-szolgálatok munkáját irányította. 1992-tõl a Vagyonhasznositási Iroda vezetõjének a helyettese.
A vállalat felszámolása idoszakában a bányabezárási munkákat irányította felelõs mûszaki vezetõként. MBVh Rt. megalakulását követõen 1994-tõl a vagyon-hasznosítási osztály vezetõje, 2002-tõl értékesítési vezetõ. A társaság végelszámolásának idõszakában – annak lezárásáig – értékesítési menedzserként tevékenykedett.
A Somogyudvarhelyi Kavicsbánya szakmai munkáját felelõs mõszaki vezetõként 33 éven át
irányította.
Az OMBKE-nek több mint 40 éve tagja, a helyi csoport vezetõségi tagja, egy cikluson át elnöke.
 



 

A mecsekszabolcsi bányászok Turul énekkara az 1920-as években.
Az alsó sorban, jobbról negyedikként látható Szirtes József, az alapítvány
elnökének, Szirtes Bélának édesapja.
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvboritóink:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ránk maradt
emlékek:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 GlobusNet szoftverek