Emlékjeleinkbõl:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

ROVATOK :: Alapítvány :: Gróf Széchenyi István aknai emlékfal felavatása

Gróf Széchenyi István aknai emlékfal felavatása
A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány Pécsbányatelepen 2014. szeptember 6-án 10 órára, a Gróf Széchenyi István akna tiszteletére épített emlékfal avatására hívta a bányászat és múlt iránt érdekl?d? Pécsieket és valamennyi egykori bányász munkatársat, kollégát. Az emlékfal abból az alkalomból készült, hogy 100 éve kezd?dött a pécsi bányák nagyarányú fejlesztési programja, amely Jaroslav Ji?ίnský cseh-morva bányamérnök nevéhez köt?dött, aki kiváló szaktudással felvértezve érkezett a I. DGT-hez (az Els? Dunag?zhajózási Társasághoz) és e felújítás eredményeként a mecseki bányászatot európai szintre emelte. A fejlesztési program egyik helyszíne volt ez az akna. Vele szinkronban, szinte azonos kivitelben készült a szabolcsi területen a Szent István akna. Mindkett? kora legszebb bányász intézménye volt.
Az ünnepélyes eseményen jelen voltak a terület önkormányzati képvisel?, a helyi bányász nyugdíjas szakszervezet aktivistái, a Pécsi Városkapui Iskola bányamanói.
Az avató beszédet Szirtes Béla gyémántokleveles bányamérnök, a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány tiszteletbeli elnöke. Ebben áttekintette a létesítmény rövid történetét, de nem az építményre, bányaépítésre, hanem az ezeket létrehozó emberekre, küzdelmeikre összpontosítva.
A következ?kben olvashatják az avató beszéd teljes szövegét:
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN AKNA EMLÉKÉRE
Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
A száz éve, 1913-ban, építeni kezdett, világszínvonalú bányaüzem, hazánk legjelent?sebb szénbányászati létesítménye el?tt gy?ltünk ma itt össze, hogy részére szerény, de méltó emléket állítsunk.
A széntermelést immár négy évtizeddel ezel?tt befejez? Gróf Széchenyi István aknai bányaüzem több volt és ma is több, mint egy, a mára sajnos megsz?nt, sok magyar szénbánya között. Ezt, - amikor közben a jelenleg már méltatlan helyzetben lév? ikertestvérére, a vele egy id?ben épült, azonos kivitel? szabolcsi Szent István aknára is nagy tisztelettel gondolok, - nem csak érzelmi köt?dés, hanem bányász szakmai- és történeti tények is mondatják velem. Az aknatorony, de a többi üzemépület is kora legszebb magyar bányaépítménye volt, és azóta sem létesült a hazai bányászatban, szebb, impozánsabb hasonló rendeltetés? építmény. Ezek az épületek a magyar aknatorony és bányaüzemi építészet nem csak esztétikai, hanem technikai csúcsszínvonalát is jelentették. Itt épült meg a els? magyar vasbeton aknatorony, az els? torony, ahol Ward Leonard meghajtású, torony elredezés? Koepe tárcsás szállítógép létesült. Az aknaüzem egyúttal jelképe a hazai vagyon (jelen esetben a szénkitermelési jog) és a külföldi t?ke okos, kölcsönösen hasznos együttm?ködésének. És jelképe a Közép-európaiságnak, a szakmai értelmiség együttm?ködésének, a népek-nemzetiségek békés együtt élésének és magyarrá válásának.
Széchenyi akna a pécs(bánya)i bányászatot befejez? csúcsüzem volt, amely nem csak területileg egyesítette minden el?djét, hanem összesítette és felhasználta az el?dök vezetési- és munkatapasztalatát, azt, amit ?seink az els? pécsi külszíni szénásástól a mélyszinti befejezésig vérük-verejtékük árán tanultak meg, és ésszel alkalmaztak. Kiismerték a sújtóléget, megismerték a sújtólégrobbanást, találkoztak a gázkitöréssel, amennyire lehetett kitanulták az ellenük való védekezést, legy?zték és hasznosították a tercier vizeket, kitanulták, hogyan vehetik el a földben rejt?zköd? ?ser?t?l az ország életét és fejl?dését sokáig egyedül biztosító energiahordozót, a k?szenet.
Minderr?l és még sok másról részletesen lehetne beszélni, de nem itt és most van ennek a lehet?sége. A bányaüzem legfontosabb adatait k?be vésve láthatjuk a táblán, és láthatják majd az utánunk jöv? nemzedékek is. A kövek magukért beszélnek, a táblákon láthatókat ezért nem kell elismételnem. Meg fogjuk nézni mindannyian, el fogjuk olvasni, és közben nyilvánvalóan gondolatok ébrednek bennünk.
Ennek során el?ször is hajtsuk meg jelképesen fejünket azok el?tt, akik ezt a nagyszer? bányaüzemet megtervezték, és megvalósították!
Jaroslav Ji?ίnský cseh-morva bányamérnök nevét megörökíti a táblánk. Életútjáról és szerepér?l most nem tudunk, de talán felesleges is beszélni. A megvalósításban mások mellett vezet? munkatársa volt Ozanics Gyula bányamérnök bánya-f?felügyel?, Széchenyi akna els? üzemvezet?je is. Az ipari m?emlékként meg?rzött, impozáns aknatornyot a bécsi Josef Schöngut tervezte, és a budapesti Eduar Ast & Co. vállalat építette.
Az emléktábla el?tt állva gondoljunk azokra is, akik ezt a csodálatos, de hihetetlenül nehéz és veszélyes bányaüzemet m?ködtették, és eközben egy fejlett ipari civilizációt és termelési valamint humán kultúrát teremtettek itt és a környéken.
Gondoljunk azokra az ezrekre, akik itt az üzem kapuin sok évtizeden át naponta beléptek, és, ha szerencséjük volt munkavégzés után fáradtan, fürdés után - sokáig télen-nyáron kis kabátban, sapkában vizes hajjal - hazaindultak.
Emlékezzünk e bányaüzem volt vezet?ire, a már említett Ozanics Gyulára, Börzsei Mihályra és a további hat jeles üzemvezet?re, a m?szaki vezet? f?mérnökökre, Fényes Pálra, Szabó Rezs?re és a bánya többi hét volt f?mérnökére. Gondoljunk a vezet? technikusokra, Paragi Ferenc, Beghauer József bányamesterekre és társaikra. Emlékezzünk a sok kiváló mérnökre, aknászra, m?vezet?re, felvigyázóra. A több ezer fizikai munkás közül emeljük ki a Kossuth-díjas Sudár Ferenc vágathajtó- majd fejtési csapatvezet? vájár nevét.
Látnunk kell magunk el?tt a Rákosi korszak pécsi bányamérnökperében meghurcoltakat: Dr. Rihmer László, Wietorisz Róbert, Lugosi György bányamérnököket és Mosonyi Sándor bányamestert.
A táblát szemlélve is megrendülten emlékezzünk h?si halottainkra, Sztanek Gyula bányament? f?aknászra, fiára Sztanek János csapatvezet? vájárra és mindenkire, aki életét áldozta Széchenyi aknán!
Ne feledjük azt sem, hogy a bányaüzem bázisán m?ködött itt az országos beiskolázású aknászképz? Bányaiskola OczwirkNándor, Boda Antal igazgató bányamérnökök és tanártársaik vezetésével. A bányász ifjúság nevelése, a munkaer?-utánpótlás biztosítása, a kultúra és sport ápolása iskolákban, egyesületekben kiváló pedagógusok vezetésével történt, Ambrus Antal igazgatótanító, Sas Ern? énekkarvezet? tanító és sok kollégájuk révén. Nem lehet nem gondolni (az egyébként a bányavállalat alkalmazásában álló) Bartinay Ferenc apátplébános és lelkésztársaik tevékenységére. A testi egészség felett pedig a hajdani Bányakórház, dr. Feniczy Pongrác, dr. Gogev Czani Dimitrov f?orvosok és kiváló kórházi valamint bányaorvosi társaik és szakszemélyzet ?rködtek. ?rizzük a felsoroltak és az id?korlát miatt név szerint nem említett társaik emlékét tisztelettel!
A köztörténetet igyekeztünk megörökíteni tábláinkon. Olvasása közben feléledhet sokunkban saját történetünk is, amely legtöbbször emlékeink perifériáin szunnyad, talán meg sem is fogalmaztuk eddig, végig sem gondoltuk még. A bánya köztörténetéhez az els? kapavágástól a bezárásáig közvetetten köt?d?k egyikeként láttam már a táblákat. És szabadjon elmondanom, hogy közben láttam dédapámat, nagyapámat, rokonaimat munkásként, felvigyázóként, technikusként naponta felvenni a munkát, és látom 40 évvel fiatalabb saját magamat, amint az egyesült új üzem, Pécs Bányaüzem f?mérnökeként kollégáimmal az utolsó Széchenyi aknai fejtéseket tervezzük, a termelés befejezését végrehajtjuk, a szabolcsi üzemmel való egyesülését megvalósítjuk. Személyes családtörténet ez egy bányaüzem születését?l megsz?néséig – egy bányász család magyar földi megtelepedését?l – napjainkig.
Ilyen és hasonló emlékeink sokunknak vannak, lehetnek. Tudom, hogy ezek a történetek, emlékek csak kis ecsetvonások egy nagy történelmi táblaképen. De a nagy festmények is sok-sok ecsetvonásból állnak össze monumentális képpé. Ne feledjük emlékeinket! A táblán most már megörökített adatokkal együtt adjuk át, adjuk tovább saját történetünket, emlékeinket, ismereteinket is azoknak, akiket a Széchenyi aknai, a pécsi bányászati történet érdekel.
Megköszönöm, hogy a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány elmúlt évtizedben létesített 46. köztéri bányász emlékjelének átadása során elmondhattam néhány gondolatomat. Megköszönöm azoknak, akik ezt lehet?vé tették, akik eljöttek és meghallgattak, akik a megvalósítás anyagi feltételeinek megteremtéséhez hozzájárultak, és akik a m?vet létrehozták. Az emlékfal nem állhatna el?ttünk a Pannon H?er?m? hagyományos nagyvonalú anyagi hozzájárulása nélkül. Fontos volt számunkra Pécs város Önkormányzata anyagi és erkölcsi támogatása is. Külön köszönjük a telektulajdonos Neolit Kft. számottev? természetbeni hozzájárulását.
Mivel a m?vet létrehozók nevét a táblák nem örökítik meg, szabadjon ez úton megköszönnöm az Alapítványnak az emlékfal megálmodását, valamennyi tagjának a megvalósításban való nélkülözhetetlen részvételét, Pálfy Attila bányamérnök barátomnak a táblák tartalmi megtervezését, a kivitelezés szervezését, Kollár Levente építészmérnöknek a szakszer? kiviteli tervek elkészítését, a kivitelezés m?vezetését, a Noll Gránit Kft.-nek a táblák szép, pontos kivitelezését és a Neolit Kft.-nek a kiváló együttm?ködést.
Jó szerencsét! kívánva köszönöm, hogy meghallgattak.
Pécs, 2014. 09. 06.
Szirtes Béla
gyémántokleveles bányamérnök





2014-10-06
22:04:57

 
 
Könyvboritóink:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ránk maradt
emlékek:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 GlobusNet szoftverek